A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (továbbiakban SINOSZ) megyei szervezete 1977-ben alakult, ekkor volt az első alkalom arra, a megyében élő siketek és nagyothallók számát megállapítsák. A siketek és nagyothallók kommunikációs igényei természetesen akkor is fennálltak, főleg a siket személyek körében.
A SINOSZ feladata a siket és nagyothalló személyek érdekeinek szervezett, szakszerű képviselete és védelme, a társadalomba való beilleszkedésük elősegítése, a siketek jelnyelvének hivatalos elismertetése, a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás, a nagyothallók hallás-rehabilitációjának elősegítése, az esélyegyenlőség elvének érvényesítése.
A SINOSZ 1992 óta az egész országban a megyei szervezetekben szervezi és koordinálja az alap- és a középfokú kommunikációs tanfolyamokat, ezzel egy időben a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolával közösen szervezték és bonyolították a jelnyelvi tolmácsképző tanfolyamokat.
Tolna megyében az első Alapfokú Kommunikációs Tanfolyamot 1992 őszén szervezték, s tíz fő sikeres vizsgát tett. A végzett hallgatóból három fő Pécsett tette le a középfokú vizsgát 1993 decemberében, s ebből egy fő végezte el a Jelnyelvi Tolmácsképző Tanfolyamot 1999-ben.
1996 előtt a siket szülők halló gyermekei látták el saját családjukban a tolmácsolási feladatokat. A társadalmi eseményeken, megbeszéléseken stb. nem állt a siketek rendelkezésére tolmács a kommunikációs nehézség áthidalására. A bíróságon, rendőrségen Tolna megyében rendelkezésre állt egy fő – még a 80-as évek közepén végezte a tolmácsképzőt – jelnyelvi tolmács, aki főállása mellett végezte munkáját. Sajnos a siket közösséget ritkán látogatta, így a siketek nem igazán fogadták el személyét.
A SINOSZ Tolna Megyei Szervezetében 1996-ban új időszak kezdődött, nagyothalló személyt választottak a tagok megyei titkárnak, aki a jelnyelvvel akkor ismerkedett, fiatalos lendülettel, nagy tervekkel állt munkába. Tevékenysége során nem csak a szervezeti élet alakult át, hanem a siket és nagyothalló személyek számára sok segítséget nyújtott ügyeik intézésében.
Az 1999. január 1-jén életbe lépett a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény (1998/XXVI. Tv.) új fejezetet nyitott a fogyatékkal élő emberek számára, hiszen ebben a törvényben rögzítették mindazokat a jogokat, amik nélkül a többségi társadalomba való beilleszkedés igen nehezen valósulna meg. A törvény kimondja, hogy a siket és nagyothalló embereknek alapvető joga, hogy hozzájussanak a közérdekű, valamint jogaik gyakorlásához szükséges információkhoz. A hozzáférés egyrészről azt jelenti, hogy a fogyatékos személy érzékelje az információt, másrészről, hogy biztosítva legyen számára a megfelelő értelmezés lehetősége. A kommunikáció lehetőségét, az információkhoz való hozzáférés lehetőségét a közszolgáltatások több szinterén kell biztosítani. Egyfelől a médiákban, másfelől a különböző hivatalokban, intézményeken, államigazgatási eljárások során stb.
A magyar Országgyűlés a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 26.§-a alapján elfogadta az Országos Fogyatékosügyi Programot, mely a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megteremtéséhez szükséges intézkedéseket határozza meg. A Program célja a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önrendelkező képességének, önálló életvitelének, a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása. A Program alapelve, hogy az intézkedések elősegítsék, hogy a fogyatékosok a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai legyenek, és az alapvető emberi jogok az ő tekintetükben is érvényesüljenek. A Program alapvető elvei közé tartozik a fogyatékos személyek életkörülményeinek javítását szolgáló támogatások, szolgáltatások megteremtése, annak érdekében, hogy életfeltételeik javuljanak, teljesebb életet élhessenek, illetve fogyatékosságukból eredő terheik csökkenjenek.
Az 1998 évi XXVI. törvény hatálybalépését követően több pályázati lehetőség nyílt arra, hogy jelnyelvi tolmácsszolgálatok kialakuljanak. A kezdeti időszakban a Tolna Megyei Szervezet nem tudott részt venni országos szintű pályázatokon, mert nem rendelkezett önálló jogi személy státusszal. Az országos szövetségek éltek a pályázati lehetőségekkel, így a SINOSZ létrehozta a Fővárosi Jelnyelvi Tolmács Szolgálatát, valamint az egyes megyei szervezetekben dolgozó főállású – jelnyelvi tolmács szakképesítéssel is rendelkező – titkárok jelnyelvi tolmácsolási feladatokat is végeztek. 1998 decemberében a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Szövetsége (JOSZ) Soros Alapítványi támogatással létrehozta Budapesten Jelnyelvi Tolmács Központot. 2000. május hónapig biztosított volt Budapesten egy fő főállású, valamint Budapesten, Debrecenben és Szekszárdon egy-egy fő mellékállású jelnyelvi tolmács bére. Ebben az időszakban 176 tolmácsolási esetet láttak el Tolna megyében.
1999-2002 között a JOSZ és az angliai SLI Ltd együttműködés jött létre annak érdekében, hogy a magyarországi jelnyelvi tolmácsszolgálatok kiépítésében és fejlesztésében munkálkodjanak. A program első részében 20 fő jelnyelvi tolmács (köztük egy fő Tolna megyei) és 10 fő siket jelnyelvi oktató 5 napos tréningen vettek részt az angol jelnyelvi tolmácsok és egy fő siket jelnyelvi oktató irányítása alatt, ezt követte egy gyakorlati tapasztalatcsere Angliában. A program folytatásaként több rendezvény került megrendezésre Magyarországon és Angliában egyaránt. A JOSZ és az SLI Ltd. Programcsomagja a magyarországi minőségi és hosszútávon hatékonyan működőképes jelnyelvi tolmácsszolgálat kiépülését alapozza meg, A törekvések összhangban álltak az 1999-ben életbe lépett fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvénnyel és annak a magyar Kormány által elfogadott intézkedési tervével.
A Kormány 2000-ben hozott határozata (2062/2000. (III.20.) értelmében az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtására vonatkozó intézkedési terv 2. pontja: Kommunikáció területe kimondja, hogy 2001. január 1-ig biztosítani kell a közszolgálati televíziókban, főműsor időben leadott hírműsorok elérhetőségét a siket emberek számára, valamint, hogy 2003. január 1-ig ki kell építeni országosan a jelnyelvi tolmács szolgálatot a közszolgálatok minden területére. A 4. pontja: az Egészségügy területe kimondja, hogy 2001. január 1-ig le kell küzdeni az ágazat intézményeiben a fogyatékosságból (pl. kommunikációs nehézség) eredő hátrányokat.
A Tolna megyében élő siketek és nagyothallók számára 2001-ben volt az első lehetőség arra, hogy jelnyelvi tolmács szolgálatot alakítson ki pályázati forrás felhasználásával. A Fogyatékosok Esélye Közalapítvány Személyi Segítés program keretében pályázatot írt ki, kiemelt szerepet kaptak azok a programok, melyek a kommunikációs nehézségeket hidalták át. A SINOSZ Tolna Megyei Szervezete továbbra sem volt jogosult a pályázaton részt venni. A Tolna Megyei Siketek Sportegyesülete (TMSSE) felismerte a siketek mindennapos gondjait, majd felkérte a Tolna Megyei Civil Házat legyen partner a program megvalósítása során. A pályázatot és az azt követő második pályázatot is megnyerték.
A SINOSZ Tolna Megyei Szervezete székházában kapott helyet a TMSSE, s az általa működtetett Jelnyelvi Tolmács Szolgálat. A tolmács szolgálatot három szervezet közösen működtette. A helyiséget a SINOSZ, a jelnyelvi tolmácsok órabérét a TMSSE és a SINOSZ biztosította. A Tolna Megyei Civil Ház a pályázatok megírásában segített, a jelnyelvi tolmácsok nyilvántartását, elérhetőségét, valamint – részben – a menedzselést vállalta magára. A JOSZ a szakmai felügyeletet és a jelnyelvi tolmácsok időszakos képzését biztosította.
A fenti formában 2001. április 1. és 2002. október 30. között működött a Jelnyelvi Tolmácsszolgálat Szekszárdon. A két fő jelnyelvi tolmács mellékállásban végezte a jelnyelvi tolmácsszolgáltatást, ellátási területe: Tolna megye, Baja és környéke. A 17 hónap alatt 1110 munkaórában (815 óra tolmácsolási idő, 295 óra jelenléti) 278 tolmácsolási esetet láttak el. (lásd: 1.sz. melléklet).
2002-ben a SINOSZ, a JOSZ és a Jelnyelvi Oktatók Egyesülete (JOE) a Szociális és Családügyi Minisztérium Rehabilitációs és Fogyatékosügyi Főosztály felkérésére tanulmányt készített a magyarországi jelnyelvi tolmács szolgálatok országos hálózatának kiépítéséhez. A tanulmány kitér a siket személyek általános helyzetére; a siketek kommunikációs szükségleteire; a tolmácsolás módjaira; a tolmács szolgálatok szerepére; a hazai tolmácsszolgálatok hazai helyzetére; a jelnyelvi oktatás és a tolmácsok képzésének helyzetére, valamint javaslatot vázol fel az országos tolmácshálózat kiépítésére, a minisztériumi forrás felhasználására, valamint a tolmácsképzés lehetséges irányaira.
2002-ben a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány pályázatot írt ki a jelnyelvi tolmácsszolgálatok kialakítására. A SINOSZ országos vezetése egy megbeszélésre hívta az országban akkor tolmácsolási feladatokat ellátó jelnyelvi tolmácsokat; feltérképezték az országot és meghatározták a kialakítandó régiókat. A SINOSZ Tolna Megyei Szervezete akkori megyei titkára vállalta a pályázat elkészítését, és SINOSZ Duna-melléki Regionális Jelnyelvi Tolmács Szolgálat néven létrehozta a jelnyelvi tolmács szolgálatot. Ellátási területe: Bács-Kiskun-, Csongrád-, Fejér- és Tolna megye, a régió központ Szekszárd. Fő támogatói: Fogyatékosok Esélye Közalapítvány, Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége; egyéb támogatók: Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, SZITI Szociális Egyesület.
A SINOSZ Duna-melléki Regionális Jelnyelvi Tolmácsszolgálat 2003. január 1. és 2005. december 31. között 4 megyében látta el a tolmácsolási feladatokat. Mind a megyék földrajzi fekvéséből, mind adottságaikból eredően egészen különböző feltételek álltak rendelkezésre a szolgálat indulásakor. A régió központ Szekszárdon a SINOSZ Tolna Megyei Szervezetének bérelt irodahelyiségében működött, 1 fő főállású, felsőfokot végzett és 1 fő szabadúszó jeltolmáccsal, diszpécserrel. Fő feladatai – a tolmácsoláson kívül – a megyei irodák kialakítása, az irodák későbbi önállósodásának elősegítése, pályázatok figyelése, reklám-és PR tevékenység, régión belüli kapcsolatok koordinálása, koordinációs-adminisztrációs feladatok ellátása volt.
Fejér megyében egy fő felsőfokot végzett jeltolmács, egy fő kommunikációs segítő kezdte a munkát a SZITI Ifjúsági Irodában. Csongrád megyében bérelt irodában egy fő főállású jelnyelvi tolmács dolgozott. Sajnos Bács-Kiskun megyében 2007-ig nem sikerült megfelelő személyt találni a jelnyelvi tolmács feladatok ellátásához.
2006-ban a régiós rendszer megszűnt, létrejöttek a megyei jelnyelvi tolmácsszolgálatok, köztük a SINOSZ Tolna Megyei Jelnyelvi Tolmácsszolgálata, 1 fő szakmai vezető jelnyelvi tolmács, 1 fő jelnyelvi tolmács és 1 fő diszpécser látta el a tolmácsolási és kommunikációs segítő feladatokat Tolna megyében és a szomszédos megyékben.
2004-ben a Tolna megyében élő hallássérültek elindultak az önállósodás felé, s megalakult a Tolna Megyei Siketek és Nagyothallók Egyesülete, s 2008. július 1-vel a SINOSZ-tól átvette a jelnyelvi tolmácsszolgálat működtetését, neve: TOSINA Jelnyelvi és Kommunikációs Központ.
