Az 1998. évi XXVI. törvény hatálybalépését követően több pályázati lehetőség nyílt arra, hogy jelnyelvi tolmácsszolgálatok kialakuljanak. A kezdeti időszakban a Tolna Megyei Szervezet nem tudott részt venni országos szintű pályázatokon, mert nem rendelkezett önálló jogi személy státusszal.
Az országos szövetségek éltek a pályázati lehetőségekkel, így a SINOSZ létrehozta a Fővárosi Jelnyelvi Tolmács Szolgálatát, valamint az egyes megyei szervezetekben dolgozó főállású – jelnyelvi tolmács szakképesítéssel is rendelkező – titkárok jelnyelvi tolmácsolási feladatokat is végeztek.
1998 decemberében a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Szövetsége (JOSZ) Soros Alapítványi támogatással létrehozta Budapesten a Jelnyelvi Tolmács Központot. 2000. május hónapig biztosított volt Budapesten egy fő főállású, valamint Budapesten, Debrecenben és Szekszárdon egy-egy fő mellékállású jelnyelvi tolmács bére. Ebben az időszakban 176 tolmácsolási esetet láttak el Tolna megyében.
2006-ban a régiós rendszer megszűnt, létrejöttek a megyei jelnyelvi tolmácsszolgálatok, köztük a SINOSZ Tolna Megyei Jelnyelvi Tolmácsszolgálata, 1 fő szakmai vezető jelnyelvi tolmács, 1 fő jelnyelvi tolmács és 1 fő diszpécser látta el a tolmácsolási és kommunikációs segítő feladatokat Tolna megyében és a szomszédos megyékben.
2004-ben a Tolna megyében élő hallássérültek elindultak az önállósodás felé, s megalakult a Tolna Megyei Siketek és Nagyothallók Egyesülete, s 2008. július 1-vel a SINOSZ-tól átvette a jelnyelvi tolmácsszolgálat működtetését, neve: TOSINA Jelnyelvi és Kommunikációs Központ.
